Egy tööörténet. Mert régen írtam. Sorry-borry-morry =D Jó olvasást! *.*
Francesca lélekszakadva futott a sötét erdőben. Éjfél volt, az erdő minden zugából ijesztő hangok hallatszottak. A lány ruhája el volt szakadva, karját véres sebek borították. Alig kapott már levegőt, de csak rohant előre. Bokrok keresztezték az útját, amik mély karcolásokat ejtettek az arcán. Szeméből könnyek patakzottak. Hirtelen az erdő rengetege véget ért.
Egy nagy puszta terült el közvetlenül mellette. Mindenütt szúrós bokrok, sáros pocsolyák, és vérfoltok. A puszta közepén pedig, sötét méltósággal állt egy kastély.
Francesca félt. Az előtte tornyosuló kastélyra meredt. Bár karja a félelemtől reszketett, de szemében gyűlölet gyulladt. Ekkor megjelent egy tök cuki póniló csillámló szőrzettel, és fogta a csajt, és elvitte a szivárvány túloldalára, ahol ott volt Francesco, és összeházasodtak, és kaptak egy csillámló kastélyt. Ezután pedig boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Ikszdé :D
Sebastiano meg megdöglött, és lement a poklokra krumplit reszelni, és ott volt még Federika is, és összeházasodtak. És vettek maguknak egy luxus villát, és ott éltek, vagyis haltak, és örültek a fejüknek. Oszt cső.
Kicsi majom ül a fán,
Szedd le onnan kisapám!
Ha nem szeded onnan le,
Felruglak a hegyekbe!^^
Kicsi tigris, merre kószálsz?
Hogy kerültél bajba?
Hogy tehettél kicsi tigris kárt
A kutyaszarba?
Megeszlek én, ham-ham-ham!
De finom vagy, nyam-nyam-nyam!
Otthon majd kibelezlek,
Jó pörköltbe beteszlek.
